2013. november 8.

,, Semmi ágán, egyedül némán
Lent a föld, fent az ég
Menni kéne, mozdulni végre
De visszatart valami még..."

  Mivel emberek vagyunk, valószínűleg mindenki másra asszociál az alábbi sorokból. Abban azonban egyetérthetünk, hogy az emberek között nagyon is általános és megzsokott probléma a magányérzet. Nem akarok itt nagy internetes bölcsességekre hivatkozni, hogy mi is az a magány, illetve ki mit tart annak, hiszen ez teljes mértékben az egyéntől függ. Nem véletlneül különböző minden ember. Ez a dolgok rendje és szépsége. 
   A különbözőség jó dolog, hiszen az egyediség alapja. Na kérdem én, jó-e a mai modern világunkban ha valaki egyedi? Bizony regneteg helyzetben nagyon tudja keseríteni az ember életét ha egyedi. Az egyediség furcsa, a furcsa már eltér az átlagtól, ezáltal nagyon sok emberben ellenérzést kelt. Hiába hangoztatja mindenkia  véleményét, miszerint az eredetiség jó, mégis negatív megkülönböztetésben részesül aki szembe akar menni az árral. Az élet bármilyen terén. Ezért is nehéz kérdés ez is. 
   De nem akarok eltérnia  tárgytól, hiszen a magány érzéséről kezdtem el írni. Gyakran érezzük magunkat magányosnak, a többi ember szerint teljesen feleslegesen. De nézzünk csak magunkba. Mikor érezzük azt, hogy egyedül vagyunk? Egyáltalán állítható bármiféle párhuzam a magyánosság és az egyedüllét között? Szerintem nem feltétlenül kapcsolódnak ők össze. Rengetegszer találkoztam már olyan szituációval, amikor az embert körülveszik az ismerősei, barátai ő mégis magányosnak érzi magát. Hogy miért? Valószínűsíthetően azért mert olyan problémája adódott az életében amiről a barátok felhetetőleg nem is tudnak. Egyénünk pedig vagy nem tudja azt velük közölni, vagy nem is nagyon akarja. Esetleg fél a társadalomban róla kialakult vélemény változásáról, ezért eltitkolja életének egy részét, amivel pedig magányosságba sorodrja saját magát? 
   Ki ne érezte volna már egy valaki hiányát? Mindenki szeret, mindenki hiányol valamit az életéből. Kamaszlányok megszokott problémája nap mint nap, hogy hogyan is mondják meg kiszemelt kedevüknek, hogy szimpatiusnak találják, esetlegesen már komolyabb érzelmeket éreznek az irányába? De valahogy soha nincs jó megoldás a kérdésre.